Végzet - 5. fejezet

Drága Kiválasztottak!

Múlt héten elértük a bűvös 100-as számot, ami számomra hihetetlenül nagy öröm! Amikor elkezdtem ezt a blogot, nem gondoltam, hogy ennyien fogják olvasni és szeretni ezt a történetet. Nagyon hálás vagyok Mindenkinek, tényleg Ti vagytok a legjobbak! <3

Ezer csók és ölelés,
Vivienn J.

Sosem láttam még fehéret viselni, bár nem mintha olyan sokszor találkoztunk volna. Valamiért nem illett hozzá. Vörös haja rettenetesen elütött, a szeme akár két nagy fekete tátongó üreg az arcán. Nem, a fehér határozottan nem az ő színe. Hiszen láttam, ahogy végez a saját testvérével, vigyorogva, a megbánás vagy a bűntudat leghalványabb szikráját sem mutatva. A fekete sokkal inkább illene hozzá. Vagy a vörös.

Semmitmondó tekintettel fürkészett, ahogy megállt előttem két méterre. Farkasszemet néztünk egymással az általa kreált dimenzióban. Ő nem ölhet meg álmomban, viszont súlyos károkat tehet bennem, így ügyelnem kell rá, hogy ez a távolság fennmaradjon. Egyre csak nézett, az arcáról semmifajta érzelmet nem lehetett leolvasni. Mellette egy aprócska nyúlnak éreztem magam. Belül remegtem, és bár igyekeztem nem mutatni, nem vagyok benne biztos, hogy nem látott át rajtam.

- Hogy tetszett az üzenetem?

A kérdése váratlanul ért. Az üres térben visszhangzott a hangja, mintha csak a félelmetes hatását szeretné ezzel növelni.

- A fehér nem illik hozzád. – Kijelentésemre csupán egy féloldalas mosollyal válaszolt, majd elindult felém. Egyet lépett előre, én egyet hátra. Felvont szemöldökkel állt meg a harmadik kísérlet után, hogy közelebb kerüljön hozzám.

- Tudod, hogy nem ölhetlek meg. Akkor miért menekülsz?

- Miért megy a maci a málnásba?

- Egyetlen kérdésemre sem vagy hajlandó egyenes választ adni, igaz?

- Vajon milyen lehet az idő a valós dimenzióban? Szerinted eshetett éjjel a hó?- Valójában nem játszadoztam vele, csupán próbáltam elkerülni a komolyabb beszélgetést. Reméltem, hogy ezzel inkább békén hagy. Katherinere sokkal inkább kíváncsi lennék álmomban.

- Nem találtad meg, igaz?- Teljesen lesokkolt ez a kérdés. Elképzelésem sem volt, miről beszélhet. Az arcán játszó szórakozott kifejezést látva gyanítom, hogy élvezte a helyzetet.

- Mégis micsodát?

- Szóval valóban nem –nyugtázta a győztesek vigyorával; a kárörvendő fajtával. – Pedig én ott hagytam neked. 

- Miről beszélsz, Davin?

- Egy aprócska segítségről. Tudod, kezd unalmassá válni, hogy ennyire nyilvánvaló a győzelmem. Nem akarom, hogy ilyen végtelenül könnyű legyen.

- Nem érdekel a körítő szöveged. Azt kérdeztem, miről beszélsz – tettem felé egy határozott, fenyegetőnek szánt lépést, mire a vigyora csak még szélesebb lett. Sokkal inkább hatott vicsorgásnak.  

- A kis cicababa műsorvezető volt eddig a legjobb alkotásom, nem gondolod?- tette fel a kérdést, mire az alakja halványodni kezdett. –Hagytam neked egy kis ajándékot. Remélem, megtalálod.

- Miféle „ajándékot”?

Mire feltettem a kérdést már eltűnt.

Egyedül maradtam a sötétségben.

- Hogy mi?- Tom idegesnek, mégis kíváncsinak tűnt a vonal túlsó végén.

- Azt mondta, „hagytam neked egy kis ajándékot”. Lana testéről beszélt.

- De hisz felboncolták… Ha volt is ott valami, már biztosan megtalálták.

- Nem hinném. Davin nem ilyen egyszerű. Túl tökéletes munka volt, már ha az ilyet annak lehet nevezni… Biztos vagyok benne, hogy nem találták meg.

- Szóval azt mondod, keressük meg?

- Igen. 

- De hisz a test a hullaházban van… lehetetlen oda bejutni. Főleg így, hogy a média megszállta a helyet.

- Akkor is meg kell próbálni. Viszont nem mehetünk mind, az túl feltűnő lenne.

- Te, Damien és én. Holnap éjjel.

Mielőtt kifejezhettem volna tiltakozásomat, már le is tette a kagylót. Nem akartam Damiennel menni, de igaza volt. Ő a Testőr, Tom pedig a legérettebb, és neki vannak a legjobb ötletei. Ez a csapat volt a lehető legjobb választás. Még akkor is, ha ez ellentmond a személyes érzelmeinknek.

Mindenhol ezt látni. A tévében, a rádióban, az összes újságban. Nem csupán a helyi érdekeltségű, de még az országos, sőt nemzetközi lapok címlapján is ez virít: „Mészárlás Dollivanban”.

Eddig nem kerítettek ennek ekkora feneket, azonban amióta egy közismert média személyiség is áldozatul esett, az egész világ felfigyelt a gyanús halálesetekre. Mindenhol riporterek, újságírók, tévéstábok. Az egész város tele van velük. Különösen a kórháznál nagy a tömeg, elvégre annak egy melléképületében van elhelyezve a hullaház. Ráadásul több nemzetközi szervezet is csatlakozott a nyomozáshoz –legalábbis ezt állítják. Lana holtan több bajt okoz, mint életében valaha is. Bár bevallom, meglepett, hogy csak most kapott ekkora hírverést a város. Elvégre amióta idejöttem sorozatosan történnek a hasonló esetek. Ráadásul egyre több pletyka kering arról, hogy a legenda igaz. Sokan elhiszik, hogy létezik, sokan azonban szkeptikusak maradtak. Ők inkább úgy vélik, valami elvetemült sorozatgyilkos vagy szekta használja fel a legenda ürügyét a gyilkolásra. Nem járnak olyan messze az igazságtól. A Mester és a csatlósai valóban inkább egyfajta szektához hasonlítanak.

Davin nem véletlenül választotta Lanát. Nem az volt az oka, hogy rájött valamire, vagyis nem csak az. Ide akarta csalogatni a médiát, hogy megnehezítse a dolgom. Hiába adott segítséget álmomban, nem olyan buta, hogy ilyen könnyedén hagyja magát. Sokkal okosabb, mint gondoltam. Ráadásul igaza volt: nyersére áll. Lana halálával újrajátszani Katherine halálát nem csupán számomra volt üzenet. A városnak, a világnak akarta megmutatni ezzel a legendát, hogy igenis létezik. Azt akarta, hogy az emberek elhiggyék. Ezáltal engem is a középpontba helyezett, mint Danken leszármazottat. Nem csak Linda Idegesítő Scott nyomozó fog rám gyanakodni, hogy valami közöm van hozzá. Csupán idő kérdése, hogy más is rám szálljon. Addig kell cselekedni, amíg nem késő.

- Mi az, amit nem vettem észre?- A rajzot nézegettem, amit a nap hátralévő részében készítettem. Lana halálát ábrázolja. Elmeséltem Nate-nek a történetek, most pedig segít nekem, amennyire tud. 

- Elég nehéz így, hogy azt se tudjuk, mit keressünk. – Fel-alá járkált a szobában miközben gondolkozott. –Egyáltalán igaz, amit mondott? Nem lepne meg, ha át akarna verni, és csapda lenne az egész.

- Nem tudom. – Fáradt sóhajjal tettem le a rajzot az asztalomra, majd ráfeküdtem az ágyamra, és a plafont bámultam kábán. –Nem mondom, hogy nincs realitása annak, amit mondasz. Viszont szerintem nem csapda. Az maga a gyilkosság volt. Inkább tesztnek nevezném. Hogy méltó Kiválasztott vagyok-e. 

- Teszt? 

- Igen, teszt.

- Én nem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy tennünk kell valamit, különben előbb vége lesz, minthogy egyet pislognánk. És nem mi fogunk győzni.

Igen. Igaza volt. Nyerésre áll, én pedig előbb-utóbb kifutok az időből. Amíg én a sötétben tapogatózom, ő sorra öli az embereket a városban. Csupán idő kérdése volt, hogy a média is felfigyeljen erre. Lana halála csak felgyorsította ezt. És ez azt jelenti, hogy én is a figyelem középpontjába kerülök, ha a legendáról van szó. Addig kell cselekedni, amíg lehet. Minden lehetséges nyomot figyelembe kell vennünk. Akár csapda akár nem, meg kell próbálni, különben sosem derül ki.

- Max és én kívülről biztosítjuk majd a terepet –szakított ki a gondolatmenetemből.

- Tessék?- Meglepetten ültem fel az ágyon. Azt hittem, ők addig a faházban őrködnek, ahogy szoktak.

- Jól hallottad. Vagy csak nem gondoltad, hogy hagyjuk, hogy hárman menjetek és kihagyjatok minket a buliból?

- Ami azt illeti, de. Pontosan ezt gondoltam.

- Hát akkor tévedtél, szépségem.

Felesleges lett volna tiltakoznom. Nate és Max is túl önfejű, mindenképp utánunk jönnének. Jobb így, hogy tudunk róluk.    

- Legyen –hagytam rá, mire a győztesek vigyorával nézett rám, mire én csak a szemem forgattam. –Ennél nagyobb baj az, hogy tudom, hogy a válasz ott van az orrom előtt. Csak nem veszem észre.

- Nézd, nem láttad olyan jól a holttestet, meg az is lehet, hogy nem pontos a rajzod, elvégre nem emlékezhetsz pontosan minden részletre.

- Amióta Katherine először megjelent, sokkal jobban rajzolok és festek –kezdtem lassan magyarázni, egyrészt Nate miatt, másrészt pedig, mert én sem fogtam fel még teljesen. –Sokkal jobban meg tudom figyelni a tárgyakat, több részletet észreveszek, mint korábban. És ez arra is kiterjed, hogy amikor becsukom a szemem, élesebben előjönnek az egyes képek. Lehet, hogy így is néhány részletet homály fed, de biztos, hogy nem véletlenül történt ez velem. Eddig nem igazán értettem, de a késes eset óta próbálom összerakni a darabkákat, és mintha kezdene összeállni a kép.

- Késes eset?

- Amikor megálmodtam Katherine halálát. Akkor láttam a tőrt, és le is rajzoltam. Ott van valahol a kupacban –mutattam az íróasztalom tetején heverő hatalmas papírhalomra.

- Azt mondod, ezzel ölték meg? – kérdezte mikor megtalálta a kérdéses grafitrajzot.

- Ezt láttam. 

- Ismerős. Csak nem tudom pontosan beazonosítani –ráncolta a homlokát.

- Igen, Damien is ezt mondta –sóhajtottam. Nem jutunk előbbre.

- Damien látta?

- Igen.

- Felhívom.

- Mi?!- Ideges lettem. Nem akartam, hogy idejöjjön. 

- Talán most nagyobb segítség lenne, mint én. Tisztában vagyok vele, hogy sokkal több dologról tud, mint én. És nem csak a képessége miatt. –Úgy tűnt, mintha csak ennyit akart volna mondani, mégis úgy éreztem, a mondat végét lógva hagyta a levegőben: „…, hanem a kapcsolatotok miatt is”.

- Hallo, Damien? Igen, én. Figyelj, itt vagyok Elenánál és… Mi? Jaj, hagyj már! Figyelj! Kéne egy kis segítség egy üggyel… Nem, nincsenek merevedési problémáim…Sem olyan….Az istenért befejezhetném végre? … Köszönöm. Lana haláláról van szó… Igen… Igen… Te többet tudsz, mint én… Igen…Rendben…Az átjárón gyere…Oké, várunk. – Ezzel letette. –Úton van.

- Aha –nyugtáztam. Nem véletlen, hogy nem őt hívtam, de nem volt mit tenni. Nate sokkal tisztábban gondolkodik, mint én. Bár ez engem is meglep, de ez az igazság. Valóban Damien segítségére van szükségünk.

- Remélem, kihancúroztátok magatok, mielőtt felhívtatok. Tekintve, hogy a volt csajomról és a bátyámról van szó, nem díjaznám a nyalakodásotok. –A hangja csupa gúnytól és rosszindulattal csöpögött, amikor előadta a köszönésnek szánt monológját, miközben belépett a szobába.

- Neked is szép napot –intettem neki.

- Azért nem vagyunk ennyire gátlástalanok. –Míg én lepergettem a megjegyzését, addig Nate láthatóan magára vette. Damien csak egy gúnyos pillantással jutalmazta. Az üzenete szerintem eléggé világos volt: „Ennél gátlástalanabbak nem is lehetnétek”.

- Szóval miért kellek a gerlepárnak?- Ezek szerint nem fogja abbahagyni. Valamilyen szinten megértem, hiszen én sem örülnék, ha az ő helyében lennék. Viszont részben magának köszönheti.

- Nézd meg ezt –adtam oda neki a ma készített rajzot.

- Ez az, amire gondolok?- nézett rám elkerekedett szemekkel. Bólintottam. –És jól vagy? – most először véltem némi aggodalmat kihallani a hangjából, az arckifejezése azonban nem árult el semmit.

- Összehasonlítva azokkal, amiket az elmúlt hónapokban átéltem, a válaszom igen. Jól vagyok.

Ezt követően neki is elmeséltem az álmomat, és hogy mire jutottunk Nate-tel. Természetesen az esti akcióról már tudott, elvégre Tom azonnal értesítette. Az azonban meglepett, hogy az álmomról nem mesélt neki. Talán arra számított, hogy én mondom el neki. Elvégre ő a Testőr. 

- Érdekes –szólalt meg a beszámolómat követően. A képet tanulmányozva gondolkozott. –Nem voltam nyugtalan az éjjel, nem éreztem, hogy veszélyben lettél volna. Pedig korábban, amikor a Mester meglátogatott álmodban, megéreztem. – A homlokát ráncolva nézett rám, nyilván logikus magyarázatot keresett rá, de nem talált.

- Akkor bántani akart. De most nem –gondolkoztam. Szerintem ez lehetett az oka.

- Vagy az, hogy gyengébb köztetek az érzelmi kötelék. –Nate hosszú némaság után most először szólalt meg. Mindketten értetlenül néztünk sötét szemeibe. –Már nem álltok olyan közel egymáshoz, mint korábban… lehet, hogy ez hatással van az egész Kiválasztott-Testőr kötelékre. 

- Nem hinném, hogy…- kezdett volna Damien tiltakozni, ám Nate közbeszólt.

- Mikor kezdted el érezni a köteléket?

- Nem sokkal az után, hogy ideköltöztek.

- És nagyjából azóta áradoztál róla. Pedig biztosra veszem, hogy előtte is került már veszélybe. Attól a pillanattól kezdve, hogy belé szerettél, életre kelt a kötelék. Most, hogy ez az érzelmi kapcsolat megszűnt, a kötelék is gyengült.

- De hisz az lehetetlen. – Egyikünk sem akarta elhinni, hogy ez megtörténhet.

- Ugyan már! Gondolkozzatok!- Nate teljesen lázba jött. Olyan volt, mintha épp feltalálta volt a rák ellenszerét vagy az örök élet eszenciáját. –Vajon miért veszélyes, ha egymásba szerettek? Miért tiltott?

- Annak ehhez semmi köze…

- Nem, várj. Rosszul tettem fel a kérdést. Miért létezik ez a szabály? Miért volt olyan biztos mindenki, hogy ez megtörténhet?

- A kötelék miatt- feleltük egyszerre megvilágosodva.

- De ez a képlet akkor is hiányos – tettem hozzá akadékoskodva.

- Igaza van. Elvégre a kötelék belénk van kódolva. Ha pusztán emiatt szerettünk volna egymásba, akkor még most is együtt lennénk – értett velem egyet Damien. 

- Szerintem a szerelem keltette életre a köteléket. Most, hogy az valamelyest elmúlt, a kötelék is elhalványult vele együtt. –Nate nem hagyta magát.

- De ez a „Nem lehetnek együtt” alaptörvénnyel tökéletesen ellentmond. Ne szeressük egymást, mert tiltott, de szeressük egymást, mert ez tartja fent a köteléket… Nate, ez nevetséges. 

- Akkor kérdezzünk meg valakit, aki talán többet tud puszta találgatásoknál.

- Mégis kit?- Nem értettem, ki lehet az, aki többet tudhatna erről.

- Az Őrzőt- vigyorgott Nate.    

Elmaradt díjak

Sziasztok, Drágáim!

Az utóbbi időben több díjat is kaptam tőletek, amiért hihetetlenül hálás vagyok! Sajnos nem volt időm kitenni őket, de most amennyit tudtam, visszakerestem, és igyekezem bepótolni az elmaradásaimat, szóval ez itt most egy sok díjas bejegyzés lesz. 

Előfordulhat, hogy van olyan díj, amit nem vettem észre a visszakeresések alkalmával, ezért elnézést kérek attól, akitől kaptam, de ugyanolyan hálás vagyok érte, mint azokért, amik most kikerülnek az oldalra.

Előre is elnézést kérek, hogy az egyes blogokról nem tudtam sokat írni, de ebben egyrészt az idő hiánya, másrészt bizonyos esetekben a retinagyilkos design a hibás. Azért néhány mondatot igyekeztem mindenről összehozni.

Az első kikerülő díjat nagyon szépen köszönöm Lia Searson-nak! 

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad!
2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!
5. Válaszolj a 12 kérdésre!
6. Tegyél fel 12 kérdést!
7. Kommentelj annak a blogján, akitől a díjat kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen.
8. Küldd tovább 12 embernek a díjat!

12 dolog Lia blogjáról:

1. Harry Potter fanfiction 
2. Még csak 1 fejezet illetve a prológus van fent
3. Részletes leírásokat találunk a szereplőkről az oldalon 
4. Tetszik az előzetes zenei aláfestése 
5. Nagyon jó a design színvilága és hangulata 
6. A moduloknak adott különleges nevek különösen elnyerték a tetszésemet 
7. A történet maga igényes, jól megfogalmazott 
8. A történet egy trilógia, és a következő két évad címe már fel van tüntetve a blogon 
9. Csak a HP filmeket láttam, azokat se túl sokszor, de feltűnt, hogy vannak az eredeti történetben nem szereplő karakterek is a blogon 
10. A történet több tárhelyen is megtalálható 
11. A blog egyszer már elindult, azonban adódott egy kis probléma, amiről sokan hallottak, de ha nem, én nem szeretném részletezni, így Lia újrakezdte a történetet 
12. Elsősorban HP rajongóknak ajánlom a történetet, de azok is élvezni fogják, akik nem olyan jártasak a történetben (de az persze nyilván előnyt jelent) 

12 dolog az én blogomról:

1. Ez az utolsó évad, de két kiegészítő sorozatot tervezek a történethez. Az még kérdéses, hogy meg is valósul.
2. A Mester karaktere teljesen a véletlen műve. Az egyik korábbi jelenetben megjelent egy sötét karakter, később viszont nem tudtam vele mit kezdeni, de nem akartam a levegőben hagyni a dolgot. Így született meg a Mester. 
3. A főgonosz kilétéről az utolsó fejezetekig nem tudtam dönteni. De végül csak megszületett a döntés, és örülök, hogy őt választottam. :3 
4. Az epilógus eredetileg nem azt tartalmazta volna, amit végül beleírtam. Vagy legalábbis a vége semmiképp sem szerepelt a terveim között.  
5. Sokkal jobban tetszik úgy a vége, ahogyan végül az eredeti elképzeléseim ellenére megírtam. 
6. Nektek nem biztos, hogy annyira tetszeni fog. 
7. Imádom a blogom trailereit! A harmadik évad videójához magam választottam a zenét, és szerintem az sikerült a legjobban. De mindhármat imádom! Nektek hogy tetszenek? 
8. Ha a TSF-nek egyszer tényleg vége lesz, akkor sem szeretném elhanyagolni a blogot, akkor sem, ha lesz új. Valamit kitalálok, hogy életben maradjon az oldal.:) Legalábbis nagyon szeretném - majd az idő eldönti. 
9. A TSF egy ideje Wattpadon is megtalálható, ami szinte megkétszerezte a történet olvasottságát.
10. Még nagyjából egy év, mire a harmadik évad összes része felkerül az oldalra. 
11. Az oldalon olvashatjátok majd először az új történetemből az első részletet. 
12. Egy kis személyes, amit szerintem már egy korábbi díj kapcsán is említettem, de számomra ez a legfontosabb dolog a blog kapcsán: a TSF miatt barátkoztam össze az egyik osztálytársammal szorosabban, aki azóta is az egyik legjobb barátnőm.:)  

Válaszaim Lia kérdéseire:

1. Mióta vagy jelen a Blogger világában?

~ 2013. szeptember 29.

2. Miért pont ezt az alapötletet választottad?

~ Az unokanővéremmel dolgoztuk ki az alapötletet. Mindig is szerettem a bűnügyi történeteket és a természetfeletti dolgokat. A blog ennek a kettőnek a keveréke lényegében.

3. Szoktál más blogger(ek)től olvasni? Ha igen, ki(k)től?

~ Régebben rendszeresen, ám sajnos azoknak a blogoknak a nagy része vagy befejeződött vagy félbe hagyták. Jelenleg egyetlen bloggertől olvasok rendszeresen: Deszy. A könyvajánlóit illetve az Árnyvadász oldalát is rendszeresen követem. 

4. Tagja vagy a Facebook csoportoknak/oldalaknak?

~ Igen, több blogos Facebook csoportnak tagja vagyok, illetve a saját blogomnak is van egy külön, zárt csoportja Vivienn J. blogjai néven. Csatlakozzatok!

5. Szeretnél más bloggerekkel közreműködni? Ha igen, miért?

~ Történetes blogban semmiképpen sem szeretnék állandó közreműködést, mert jobb szeretem egyedül kitalálni és megalkotni a történeteimet. Más azonban szóba jöhet pl. kampány, kritikás blog (ami volt nekem is két barátnőmmel, de időhiány okán felfüggesztettük), történet kapcsán kisebb ideiglenes közreműködésekről is lehet szó (ilyet is csináltam már Frannal, egymás blogjának alternatív befejezéseit írtuk meg és tettük közzé).

6. Mit gondolsz a személyes blogokról?

~ Szeretem őket, amennyiben érdekes. Frannak, a barátnőmnek volt személyes blogja, amit imádtam. Nagyon jól és érdekesen tudta megfogalmazni a feldolgozott eseményeket, rengeteg humor vegyült az írásaiba, és mivel legjobb barátnők vagyunk, néhány bejegyzésében engem is megemlített. A közös élményeinket mindig nagy öröm volt visszaolvasni és újra átélni. Más személyes blogokat eddig még nem igazán olvastam, bevallom őszintén, így nincs átfogó véleményem a témával kapcsolatban.

7. Mit gondolsz összességében a Bloggerről?

~ Összességében jó és könnyen kezelhető felületnek tartom, ami a designban is engedi a kreativitást (pl. a Wattpaddal ellentétben), és sokkal többen használják ezt a felületet, mint a többit. Néha ugyan vannak hibái pl. nem enged kitenni/megformázni részeket/törlődik a fejezet, de mindezek ellenére összességében meg vagyok vele elégedve.

8. Gondolkoztál már azon, hogy átköltözteted a történeted egy másik oldalra? Ha igen, melyikre?

~ A történetem Wattpadon is megtalálható egy ideje, viszont ez nem azt jelenti, hogy a történet teljesen átköltözött oda, hiszen a Blogger fiók is ugyanúgy megmaradt, és továbbra is ez az első számú tárhelyem. 

9. Milyen könyveket olvasol szívesen?

~ Pöttyös könyvek minden mennyiségben, lehet akár vörös, arany, rubin stb. Imádom a mai ifjúsági irodalmat, a krimiket, fantesyt, romantikus, humoros regényeket. A LOL könyvek illetve Leiner Laura kötetei is nagy kedvenceim, de olvasok még Dream válogatást is. A mai könyveket illetően lényegében mindenevő vagyok, ameddig a történet egyedi és érdekes.

10. Szoktál véleményt írni az általad olvasott blogok friss fejezetéhez?

~ Ha egy blog tényleg nagyon megfogott minden tekintetben, akkor igen, rendszeresen. Amikor viszont olyan blogot olvasok, ami bár tetszik, de mégsem fogott meg annyira, akkor nem igazán, esetleg egyszer-egyszer az érdekesebb és tetszetősebb fejezetekhez. 

11. Milyen filmeket szeretsz?

~ Három favoritom van ezen a téren: krimi, fantasy, vígjáték. De akciófilmek is szóba jöhetnek bizonyos mértékig, ahogy a romantikusok is, az enyhébb horrorfilmek (pl. Démonok között), de a jó és érdekes történelmi filmeket sem vetem meg.

12. Szeretnél komolyabban is foglalkozni az írással? Könyvkiadás, forgatókönyvírás?

~ Természetesen nagyon jó lenne, elvégre melyik blogger nem álmodozik erről? Ha egyszer összeszedem a bátorságomat, talán meg is próbálom, de egyelőre maradok a blogger világnál. Sokkal inkább a könyvkiadás, regényírás foglalkoztat, de forgatókönyvíróként is szívesen kipróbálnám magam. Iskolai feladatok kereti közt már írtam forgatókönyvet, és meglepően jól sikerültek azok a kisfilmek (a technika ellenére is). Legalábbis a forgatást nagyon élveztük.:)  

A következő díjat nagyon szépen köszönöm Annabelle N.-nek!  

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad!
2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!
5. Válaszolj a 12 kérdésre!
6. Tegyél fel 12 kérdést!
7. Kommentelj annak a blogján, akitől a díjat kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen.
8. Küldd tovább 12 embernek a díjat!

12 dolog Annabelle blogjáról:

1. Ez egy kritikás blog, amiről olyan sokat nem igazán lehet mondani 
2. Vannak hosszabb és rövidebb kritikák is, gondolom ezt a kritizálandó blog hossza is befolyásolta
3. A blogok elolvasása nélkül a kritikákról nem tudnék véleményt mondani, így ezt inkább meg sem próbálom

Sajnálom, de egy kritikás blogról ennél többet nem igazán tudok mondani. 

12 dolog az én blogomról, amit az előző díj kapcsán olvashattatok, így nem írnám le még egyszer.

Válasz Annabelle kérdéseire:

1. Mi ihlet a blogolásban?

~ Őszintén szólva ezt nehéz megfogalmazni. Néha egy-egy könyv, film vagy zene inspirál egy-egy jelenet megírásához, de a saját/barátaim/ismerőseim életéből, tapasztalataiból is gyakran merítek ihletet. De akad, amikor csak úgy bekattan valami, egy ötlet, egy gondolat, amiről fogalmam sincs, honnan jött. A legtöbbször ez utóbbi igaz rám.

2. Szoktál zenét hallgatni írás közben?

~ Igen, rendszeresen. Sokkal jobban kikapcsol, mintha csendben írogatnék, ráadásul kiszűri a környezetem zaját. Mindig az aktuális kedvenceimet hallgatom, egy idő után meg is feledkezem a lejátszási listámról, annyira belemerülök a történetbe.

3. Kedvenc idézeted?

~ Nincs állandó kedvenc idézetem, ez általában az adott élethelyzettől függ. Most az érettségi közepette a Fran barátnőmtől hallott idézet a kedvencem, a legfőbb motiváló erőm: "Whenever you feel like giving up, remember: you have a lot of motherfuckers to prove wrong."

4. Kedvenc filmed/sorozatod?

~ Castle, Dr. Csont (Bones), A Mentalista, Outlander, Shadowhunters, Pretty Little Liars - Azt hiszem jelenleg ennyi.

5. Milyen zenei stílust szeretsz legjobban?

~ Rock a minden, de a pop, heavy metal és az egyes klasszikusabb hangzású zenék sem.

6. Blogot vagy könyvet olvasol szívesebben?

~ Egyértelműen könyvet.:)

7. Hova költöznél legszívesebben?

~ Nagy Britanniában szívesen élnék, hátha rám ragadna egy kis brit akcentus :3 De szívesen élnék Amerika egyes részein, Franciaországban, Spanyolországban és egyes ázsiai országokban pl. Szingapúrban (bár Japán a mindenem, azért a földrengésekből nem kérek, köszönöm).

8. Kedvenc könyved? Miért?

~ Annyi nagyszerű könyvet olvastam már, hogy lehetetlen egyet választani. Így hát nem is teszem, hanem kiemelem azokat, amik közül nem tudnék dönteni, ha az életem múlna rajta, akkor sem. Cassandra Clare Végzet ereklyéi és Pokoli szerkezetek sorozata, Sarah J. Maas Üvegtrón sorozata, Leiner Laura Szent Johanna Gimi illetve Bexi sorozata. Mindegyiket imádom a hanghordozás, a történet egyedisége és nagyszerűsége miatt, és azok miatt a pici pluszok miatt, amik mindegyiket különlegessé teszik. Ezeken kívül is rengeteg nagyszerű könyv van, amiket sajnálok, hogy nem említek most meg, de így is kicsit sok ez a "kedvenc könyv" kategóriába. Előbb végeznék, ha azokat az olvasott könyveket kellene felsorolni, amik nem tetszettek.

9. Melyik szakma érdekel a legjobban?

~ Az írás - természetesen nem meglepő, de ezen kívül tolmács lennék szívesen vagy pedig műfordító (magyar-japán-angol). Nem véletlenül megyek japán szakra az egyetemen.:)

10. Ki írta az első megjegyzést a blogohoz és mi volt az?

~ "Nagyon jó kis rész! Bár én már elolvastam az egészet, azért jó újraolvasni :D Így tovább és siess a kövivel! <3 :3 " - Ebből nem lehet nehéz kitalálni, hogy egy ismerősöm írta, egész pontosan az unokanővérem. Természetesen örültem neki, de az ő véleményével már tisztában voltam, így az első olyan kommentet is megkerestem, amit olyasvalaki írt, akit nem ismertem korábban. " Wáá!!!<3 Hamar hozd a kövit és szerintem jobb lenne, ha egyben az egészet feltennéd, nem így különszednéd!! :* Siess!! ;) " - Pálma Kovács írta a megjegyzést a 9/1. fejezethez az első évadban, így innen a különszedésre vonatkozó megjegyzést. Nagyon örültem neki, még akkor is, ha nem volt túl bőbeszédű, hiszen ő volt az első kívülálló, akitől visszajelzést kaptam.

11. Mit gondolsz a blogolásról?

~ Imádom ezt e tevékenységet, nem véletlenül űzöm közel négy éve. Lehetőséget ad a tehetség kibontakoztatására, kifejezhetjük a gondolatainkat, elmesélhetünk történeteket, új világokat alkothatunk, örömet szerezhetünk másoknak az írásainkkal, ami hatalmasat ad az embernek - legalábbis nekem rengeteg örömet szerzett az évek során. Emellett a pozitív visszajelzések jelentősen fejlesztik az önbizalmat, az esetleges kritikákból pedig tanul és fejlődik az ember. Emellett tökéletes unaloműzés is. Egy percig sem bántam meg, hogy megnyitottam a blogot és végtelenül hálás vagyok az olvasóimnak, támogatóimnak! :)

12. Mi a legnagyobb álmod?

~ Néhány kérdés után azt gondolom, nem meglepő a válaszom: a legnagyobb álmom az, hogy egyszer publikált szerző legyek, akinek a könyveit szeretik az emberek. Bár nyilván tisztában vagyok vele, hogy ehhez még rengeteget kell fejlődnöm, de nem feltétlenül tartom lehetetlen vállalkozásnak.

A következő díjat nagyon szépen köszönöm Babu Miriel-nek!

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat!
2. Írj öt különlegességet a blogodról!
3. Írj öt különlegességet annak a blogjáról, akitől kaptad!
4. Írj öt kérdést!
5. Válaszolj az öt kérdésre!
6. Küldd tovább olyan blogokra, melyek szerinted egyediek! Bármilyen blogot jelölhetsz!

Öt különlegesség az én blogomról:

1. Különlegesség? Hmm... Nem fanfiction. Ez manapság ritkaság számba megy. 
2. A krimit elegyíti a természetfelettivel, de nem a szokványos módon, hiszen az egész alapja egy száz éves gyilkosság, ami aztán napjainkban is hasonló eseteket szül. 
3. A történet elég réginek számít a bloggervilágban, hiszen 3 éve kezdtem, és még most is tart, és legalább egy évig még nem lesz vége a történetnek. 
4. 98%-ban csak pozitív kritikákat kapott a blog. A kritikák legtöbbször a kezdeti fejezeteknek szóltak pl. szóismétlések, központozás, ilyesmi. Magával a történettel kapcsolatban eddig szinte 100%-ban pozitív véleményeket kaptam, amikért hihetetlenül hálás vagyok! :)  
5. 14 évesen kezdtem el írni, ma már 18 vagyok. Azt hiszem, ez a változás a történeten is végigkövethető. 

Öt különlegesség Babu blogjáról:

1. Eléggé vegyes blog, lényegében minden megtalálható rajta 
2. Egyszer ez a blog rendezett egy My Demon nevű kihívást, amire én is jelentkeztem a saját kis démonommal, és második helyezést ért el a novella. Az írásomat itt olvashatja el, aki még nem tette, ugyanis kikerült a blogra is. 
3. Ajánló, élménybeszámoló, novella, verseny - tényleg minden van itt 
4. Ez nem éppen különlegesség, de muszáj megjegyeznem: dizájnváltás, kérlek! Olyan hatalmasak a betűk a blogon, hogy meg sem kísérlem elolvasni, mert ránézek és megfájdul a fejem. 
5. Alapvetően kicsit személyesebb hangvételű blog 

Válaszaim az öt kérdésre:

1. Mi adta az ihletet a blogodhoz?

~ Elsősorban az unokatestvérem, emellett pedig a bűnügyi sorozatok, amiket néztem, illetve akkoriban rengeteg természetfeletti könyvet olvastam. A kezdeti ihletet ezek összhatása adta.

2. Eszedbe jutott-e valaha elhagyni a blogvilágot? Mármint nem úgy értem :"D Csak eszedbe jutott-e már, hogy mi lesz mondjuk 40 éves korodban a blogoddal?

~ Bevallom őszintén, hogy erre még nem gondoltam korábban, és elképzelni sem tudom, mi lesz akkor a bloggal. Majd egyszer talán eszembe jut, ha elfelejtem addigra, és visszaolvasom. Talán elborzadok, talán jót nevetek, talán boldogan olvasom vissza a sorokat, de az biztos, hogy a TSF meghatározó része volt az életemnek, így biztos vagyok benne, hogy örömmel fogok visszaemlékezni rá.

3. Horror vagy romantikus?

~ Romantikus horror :D

4. Szerinted milyen írásmódban vagy a legjobb?

~ Mármint? Nos, egyértelmű, hogy az epika közelebb áll hozzám, mint a líra, így elsősorban regény-, novellaszerű történeteket írok, nem pedig verseket. Remélem, erre gondoltál.

5. Volt már olyan, hogy nem volt kedved írni? ha igen, mikor és miért?

~ Úgy gondolom, hogy mindenki életében eljön az az időszak, aki írással foglalkozik valamilyen szinten, hogy egyszerűen nem lesz kedve, ihlete. Ez velem is előfordult már, nem is egyszer. Hogy mikor, azt nem tudnám felidézni, de olyankor nem szoktam erőltetni a dolgot. Olyankor többet olvasok, több sorozatot, filmet, animét nézek, visszaolvasgatom az utolsó néhány fejezetet, és előbb vagy utóbb ismét megszáll az ihlet. 

A negyedik és ötödik díjat köszönöm szépen Miss C.-nek!

A szabályokat nem írnám le még egyszer, az egyik díjnál ráadásul kicsit meg vannak kavarva a dolgok.

10 tény rólam:

1. 18 éves vagyok annak minden előnyével és hátrányával. 
2. Érettségi időszak van épp, de meglepően jól sikerültek, szóval nem aggódom a pontjaim miatt. 
3. Család centrikus ember vagyok, így imádok minden nagy családi összejövetelt, és nagyon jó kapcsolatot ápolok a rokonaim többségével. Igyekszem minél többet találkozni azokkal, akik a közelben laknak. 
4. Ha állat lennék, husky lennék - de csakis kék szemű! 
5. Akik ismernek, őrültnek tartanak. Állításuk szerint mellettem nem unalmas az élet. Én hiszek nekik. 
6. Igazi könyvmoly vagyok, szinte alig látni engem könyv nélkül. Néha magam sem hiszem el, hogy jut emellett időm tanulni, a barátaimmal, a barátommal és a családommal is foglalkozni. 
7. Nagy Black Veil Brides rajongó vagyok, amit senki sem gondolna rólam első pillantásra. 
8. Úgy egy hónapja szemüveges lettem (-0,25-ös, szóval nem olyan vészes, de akkor is kell) 
9. Az emelt angol szóbeli érettségimen a vizsgáztató kétszer megnézett engem és az igazolványomat (ami jó néhány éves). Megjegyezte, hogy mennyire megváltoztam (megnövesztettem a frufrum és szemüvegem lett). De azért biztosított róla, hogy felismerhető vagyok. 
10. A kocsimban KroneHit-et hallgatok magyar rádiók helyett, bár nem kedvelem túlzottan a német nyelvet (annak ellenére sem, hogy nyelvvizsgám is van, és ez az ötödik érettségi tárgyam). 

Válasz a 10 kérdésre:

1. Falu vagy város? Hol laknál felnőttként (30 felett)?

~ Kisváros.

2. Ki az, akit legszívesebben most megfojtanál?

~ Elég érdekes kérdés, de jelenleg senkit sem.

3. Miért?

~ Mivel nincs senki, így ez a kérdés értelmét veszíti.

4. Van háziállatod? Hogy hívják?

~ Sajnos nincs, csak díszhalaink vannak, de nem nevezzük el őket.

5. Mi a legfurcsább szokásod?

~ Néha hirtelen, minden előjel nélkül dalra fakadok. Mély "férfi operahangon".

6. Mi vett rá, hogy elkezdj írni? Honnan jött?

~ Az internet hiánya és az unalom egy borús, viharos napon, amikor még nem szerettem annyira olvasni, így csak a laptopom maradt nekem és egy üres Word dokumentum.

7. Ha most rögtön elutazhatnál, hova mennél?

~ Egyértelműen Japánba, de utána még benéznék Balira, Szingapúrba, Amerikába, Hawaii-ra, Spanyolországba és Franciaországba.

8. Ha megkeresne egy titkos ügynökség, és azt mondaná, hogy te nem is te vagy, mit reagálnál?

~ Kiröhögném őket, és elküldeném őket, hogy mással szórakozzanak.

9. Ha lehetne, melyik bolygón laknál?

~ A Földön, hiszen ez az egyetlen bolygó ahol könyvek, internet és nem mellesleg intelligencia van.:)

10. Ha lenne egy kacsád, hogyan neveznéd el?

~ Will Herondale - akik ismerik a történetet, remélem, értékelik a humoromat :D

12 dolog Miss C. blogjáról:

1. Eléggé beszédes címe van 
2. Keveredik benne a magyar és az amerikai kultúra 
3. A fülszöveg nekem eléggé zavaros 
4. Jó néhány fejezeten túl van már a történet 
5. Egy-egy fejezet eléggé sok gifet és képet tartalmaz. Ez lehet jó is, rossz is, kinek milyen az ízlése. 
6. Sajnos végigolvasni nincs időm a történetet, így nem sok mindent tudok róla mondani 
7. Valóban eléggé extrém a sztori, bár ezt alcím formájában megemlíti az író 
8. Elég egyszerű a design, de legalább olvasható rajta minden, ami az ilyen egyszerű külsőnél nem mindig igaz, de szerencsére itt igen. 
9. Őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy akkor a főszereplő magyar vagy sem - a fülszövegben sem egyértelmű. 
10. Egy menü modul ráférne a blogra a könnyebb eligazodás érdekében, de így is mindent meg lehet rajta találni. 

Ez csak 10 dolog lett, bocsánat, de sajnos tényleg nincs időm elolvasni. Tényleg sajnálom. 

A saját blogomról ismét nem írnék még 12 dolgot.

Válasz a 12 kérdésre:

1. Ez az első blogod?

~ Igen, ez.

2. Szidtak le már valamiért a történettel kapcsolatban?

~ Nem "szidtak le" soha, inkább építőjellegű tanáccsal láttak el a kezdeti hibáimat illetően.

3. Anyukád tud róla, hogy blogolsz?

~ Tud, de azt nem, hogy mit.

4. Mióta írod a blogot?

~ Lassan négy éve.

5. Fanfic vagy reálisabb sztori? Melyiket olvasod jobban?

~ Reálisabb sztori, de egy fanfic is lehet jó.

6. Gépelni szoktad rögtön vagy először vázlatot írsz?

~ Én a spontaneitás híve vagyok, így rögtön gépelni szoktam. Csupán néha készítek vázlatot, amikor tényleg eltervezek valamit előre. De ez tényleg nagyon ritka.

7. Mennyire tekinted magad profinak a szakmában?

~ Semmiképpen sem tartom magam profinak, viszont szerintem nem is írok rosszul. Átlagosok közé, de mégis kicsit a felsőbb rétegbe sorolnám magam - legalábbis a frissebb írásaimat, ha nem is mindegyiket. Még határozottan van hová fejlődnöm, hiába tettem meg így is hosszú utat, és minden erőmmel azon vagyok, hogy egyre jobb és jobb legyek.

8. Ki a kedvenc bloggered/bloggerinád?

~ Nincs kedvencem, általában a történetek fognak meg, és lehet, hogy egy blogger/bloggerina egyik története bejön, de egy másik már nem.

9. Szerinted fontos, hogy kiírd az érzéseidet, vagy nem nagyon érdekel a dolog?

~ Mivel fikciót írok, nem pedig a saját életemről, ezért nem feltétlenül tartom fontosnak, legalábbis én jól megvagyok nélküle. Persze előfordulhat, hogy egy-egy részt a hangulatomnak, érzéseimnek megfelelően alakítok, de sokszor van olyan, amikor az adott fejezet hangulata a saját lelkiállapotom ellentéte.

10. Miért kezdtél el írni?

~ Unatkoztam, és kedvem támadt hozzá. Talán furcsán hangzik, de tényleg így történt az elején, még általános iskolában, amikor először kezdtem el írni (természetesen nem ezt a történetet).

11. A novellát vagy a regényt szereted jobban?

~ Szituáció függő. Irodalom órán az iskolában a kötelező olvasmányok körében sokkal jobban szerettem a novellákat, de a saját szórakoztatásomra inkább regényeket olvasok.

12. Mikor érezted igazán azt, hogy megéri blogolni?

~ Amikor elkezdtek érkezni az első visszajelzések olyan emberektől, akiket nem ismertem, és mind pozitív volt. Nagyon sok erőt, energiát, ihletet és örömöt hozott a mindennapjaimba, így tudtam folytatni. A tény, hogy szeretik az írásomat és várják a folytatás hihetetlenül boldoggá tett és önbizalmat is adott. Már egy embernél azt éreztem, hogy tényleg megérte megnyitni a blogot és megosztani veletek mindezt. Azóta pedig egyre többen és többen leszünk, ami hihetetlenül büszkévé tesz. Tényleg nagyon hálás vagyok minden egyes visszajelzésért! :)

A következő díjat szintén nagyon köszönöm Babu Miriel-nek! 

Bár tekintve, hogy 3 éve blogolok, nem tartom magam az év felfedezettjének, de attól még megtisztelő, hogy rám gondoltál! :)

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad, és linkeld be a blogját!
2. Válaszolj öt kérdésre, ami a díjhoz jár!
3. Olvasd el az első öt illetve az utolsó fejezetet annak a blogján, akitől a díjat kaptad. Babu kérésére itt egy másik blogját olvastam el.
4. Mondj véleményt a blogról!
5. Küldd tovább a díjat öt embernek, de figyelj arra, hogy egy blogger/bloggerina a díjat csak egyszer kaphatja meg!

Válaszaim az öt kérdésre:

1. Miről szólt az első írásod/történeted/novellád és mikor írtad?

~ A legelső egy fiktív, néhol igazságon alapuló történet volt az osztálytársaim főszereplésével. Vicces volt, megmutattam nekik szülinapi bulikon és jókat nevettünk rajta. 

2. Milyen érzések töltöttek el, amikor megírtad és közzétetted az első fejezetet/bejegyzést a blogodon?

~ Izgatott voltam, hogy mit fognak szólni hozzá az emberek. Bevallom, volt bennem egy kis félsz, de főleg izgatott voltam.

3. Ki írta az első kommentet a blogodhoz és mi volt az? Mit gondoltál, amikor elolvastad?

~ Erre a kérdésre fentebb már válaszoltam, így nem írnám le még egyszer.

4. Mi ihlette a történeted? Honnan jött az alapötlet?

~ Erre a kérdésre szintén válaszoltam már, és továbbra sem szeretném ismételni magam.

5. Mit jelent számodra az írás, rajzolás?

~ Amikor írok (vagy nagy ritkán rajzolok) megfeledkezem a világról, a gondokról és a kötelességekről. Csak én vagyok és a történet, megteremthetem a saját világomat, ahol én irányítom a szálakat, minden úgy alakul, ahogy én szeretném. Hihetetlenül élvezem ezt az egészet, és midig mérhetetlen boldogság és büszkeség tölt el, amikor egy újabb fejezettel készülök el. Számomra ez egy életforma, amitől soha nem akarok megválni.

Véleményem Babu blogjáról:

Mivel mire eljutottam eddig a pontig a bejegyzésemben, addigra eltűnt a blog, azt pedig nem mentettem le külön, amiről írnom kellene, így ez a pont sajnos ugrott.

Végül az utolsó díjat nagyon szépen köszönöm Ayumi Moroboshi-nak!

12 dolog Ayumi blogjáról:

1. Különleges a design, ilyet eddig még sehol sem láttam 
2. A Fülszöveg eléggé izgalmasra és figyelemfelkeltőre sikeredett, ami mindenképpen jó 
3. Első ránézésre egy krimis thriller sztorinak tűnik  - bár a design ezzel nincs összhangban
4. Sajnos a design egy hibája, hogy a fekete betűtípus nehezen olvasható, így bocsánat, de egyszerűen nem tudtam rávenni magam. Nagyon bántotta a szemem, ami így is romlásnak indult - egy hónapja szemüveges lettem - szóval újabban különösen odafigyelek ezekre a dolgokra, és igyekszem minden szemfájdító dolgot kerülni. 
5. Amit olvasás nélkül tudok még mondani róla: a fejezetek megfelelő hosszúságúnak tűnnek, se nem túl rövid, se nem túl hosszú. 
6. Tetszik, hogy van egy külön oldal a helyszínnek, de azért több dolog is lehetne a Backstage oldalon. 
7. Sajnálom, de mindenképp kezdj valamit ezzel a designnal, mert nem bírja a szemem - és kétlem, hogy ezzel egyedül vagyok. 

Válaszaim a 12 kérdésre:

1. Mikor kezdtél el írni? Miért?

~ Még valamikor általános iskolában kezdtem el írni az első történetem elsősorban unaloműzés céljából.

2. Szerinted miért kezd bele valaki egy tucattörténetbe, amikor tudja, hogy már vagy tízezer ugyanolyan van?

~ Ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem azt gondolják, hogy az ő történetük majd kitűnik a többi közül, hogy ők képesek jobban csinálni ugyanazt. Meg persze az is közrejátszik, hogy a tucattörténetek sem véletlenül lettek tucattörténetek. Amire van igény, abból egyre több és több van. Magyarán, lehet hogy az alapötlet egyáltalán nem eredeti, sőt az egész történet tucat, de mégis jól van megfogalmazva és megírva, így olvassák. Gyakran többen, mint egy igazán jó és egyedi sztorit. 

3. Milyen könyveket szeretsz olvasni?

~ Erre a kérdésre szintén válaszoltam fentebb.

4. Szoktál vázlatot írni egy-egy fejezethez?

~ Erre is válaszoltam már (de amúgy nem).

5. Milyen típusú bloggereket utálsz?

~ A nagyképűeket és a pofátlanokat. Szerintem aki nem tudja elfogadni a kritikát és tanulni belőle, az nem foglalkozzon írással. Sosem fogja mindenki szeretni, amit csinálsz és ezt el kell fogadni, nem pedig egymást oltogatni a végtelenségig. Emellett az "öt komi után hozom a következő részt" típusú bloggereket sem szeretem. Tudom, hogy rosszul esik, ha nincs visszajelzés egy-egy rész után, én is rosszul érzem magam olyankor, de az olvasók akkor hagynak megjegyzést, amikor úgy érzik, nem pedig akkor, ha rákényszerítik őket. Ha nem lesz meg az öt komment, hanem csak négy, akkor abbahagyják az írást? Az ilyennek nem is érdemes elkezdeni.

6. Mióta írsz?

~ Kisebb-nagyobb történeteket már általános iskola óta, de komolyabban csak a gimiben kezdtem el foglalkozni vele, és ez az első komolyabb munkám.

7. Mi lenne a legelső reakciód, ha közölnék veled, hogy a történeted megfilmesítik?
~ Először biztosan nem hinném el, de amint rájönnék, hogy igaz, biztosan rengeteg kérdést tennék fel. Aztán elájulnék. És amint magamhoz térnék, elmesélném mindenkinek.

8. Mi az a dolog, amit azonnal megszüntetnél a blogoknál/bloggereknél?

~ Ez egy fogós kérdés. Fogalmam sincs. Talán, hogy egyesek nem tudnak helyes írni.

9. Olvasóként melyik csoportba tartozol: aktív vagy passzív?

~ Blogfüggő, de általában aktív.

10. Van valami rituáléd vagy csak szimplán furcsa szokásod írás előtt/közben?

~ Nem igazán. Leülök a gép elé, bekapcsolom a lejátszási listám és írok.

11. Mit szóltak az emberek, amikor elmondtad, hogy történetet írsz?

~ Az egyik legjobb barátnőmmel például ez hozott össze minket.:) Nem sok embernek mondtam el, de ők támogatnak és amikor mondtam nekik kíváncsiak voltak rá és el akarták olvasni.

12. Mi az az egy dolog, amiért büszkén mondhatod, hogy "Igen, én egy blogger vagyok"?

~ Egy dolog? Nem tudom, hogy ki tudnék-e emelni egyetlen dolgot. Szerintem az egész blogger lét olyan, amire büszke lehet az ember, különösen, ha sok olvasója van és több pozitív visszajelzést kap. Ráadásul ez egy összetartó közösség, akik segítik egymást, olyan mint egy nagy család. Szóval tényleg büszke lehetek arra, hogy ennek a családnak én is a részese lehetek.